Az októberi tervezett kétnapos kirándulásra kevesen jelentkeztek, így novemberben egy rövid, egynapos kirándulást hirdettem Martonvásárra.
Az érdeklődő tanulókkal az elmúlt szombat reggelén indultunk a Brunszvik-kastély megtekintésére. A gyönyörű park, a tó, a romantikus kastély környezete ámulatra késztetett. Az MTA kutatóházában tárt karokkal és óriási pattogatott kukoricákkal fogadtak bennünket. A mezőgazdasági kiállításon felnagyított növénymakettek, kisfilmek és interaktív táblák segítettek megismerni a búzafélék, kukoricafélék termesztését. A termek közti bolyongást követően egy kísérleti laboratóriumban fedezhettük fel a kémcsövek világát: készítettünk gumicukrot, és amíg a gumicukor dermedésére vártunk, addig megvizsgáltuk a keményítő tulajdonságait. Mikroszkópon át tekintettünk meg furcsa, de csillogó színekben tündöklő kártevőket, mint például a platánfáét, illetve a búza rozsdáját.
Sétánk során az ősz színeiben pompázó park kápráztatott el bennünket. A szigeten hazánk egyetlen amerikai mocsárciprusának légzőgyökerei közt is járhattunk. A gesztenyefák óriási, 70-80 cm-es levéltenyereit gyűjtöttük, miközben idegenvezetőnk mesélt a juharfélékről, a park történetéről, keletkezésének körülményeiről, életéről.
Kirándulásunk utolsó állomásaként a Beethoven Múzeum termeit jártuk be. Beethoven néhány hetet itt töltött Martonvásáron. A Brunszvik család és a zeneköltő néhány korabeli emlékét néztük meg a tárlókban, de aki késő délutánra még itt tudott maradni, az a Filharmonikusok koncertjét is élvezhette e házban.
Nehezen szakadtunk el a környezettől, vezetőnk invitált a decemberi programjaikra is, de a vonat nem várt. Indultunk vissza, az eső elkezdett cseperegni.
2019. november 18.
Brecsokné Kertész Ágnes